“Nagyon régóta álmodtam róla, hogy legyen ilyen itt is”
A Sziget Kosara két és fél éves története
Békés vasárnap délelőtt van, leesett az első hó is – a békességet talán főként ez okozza, legalábbis rám mindig ilyen hatással van a fehér lepellel borított táj. Ezt éreztem reggel, ahogy kinéztem a szemközti fehér sapkás hegycsúcsokra, a kertre, mintha a hó minden minden zsivajt elcsitítana, azt is, ami a fejemben van. Nem tudom, ki hogy van vele, nekem a hó valahogy nemcsak a hideget hozza, de valami nyugalmat, csöndet is.
Tipikus magyar vasárnapi ebédet főzök: húsleves, csirkepörkölt. Na, de az már nem tipikus, hogy milyen alapanyagokat használok hozzá: a húsleveshez a Kálvária farm friss, vágott, adalékanyagmentes csirkéje adja az alapot, a Sziget Kincse sárgarépájával, zellerével, száraz zöldségkeverékével, hagymájával, Sipos Vivien krumplijával. A pörkölt szintén a Kálvária farm csirkemelljéből készül (a csontrésze megy a levesbe a hús a pörköltbe), hozzá tészta, most már az Eszterle István által hozottakból, hagyma, fokhagyma Sziget Kincsétől, vagy a Kunágotai olajoktól, vagy Kövesdiéktől - már nem is emlékszem, hiszen mindegyiküktől beszerzem ezeket - de mindegy is, lényeg, hogy helyi és friss élelemről van szó. És a kész pörkölthöz milyen jól esik Kövesdiék isteni finom csalamádéja, amiből most, a téli időszakban legalább egy üveggel elfogy otthon egy héten.
Ilyenkor mindig nagyon boldog vagyok, ha nagyrészt helyi alapanyagokból tudok főzni. Eszembe jut, hogy anno, két és fél éve, 2019 nyarán, négyünknek éppen ez volt az egyik legfontosabb motivációnk arra, hogy létrehozzuk a Sziget Kosarát: hogy egy helyen szerezzük be a finom, helyi alapanyagokat. Persze, vannak piacok, de akkor össze-vissza kell rohangálni egyik helyről a másikra, ha viszont lenne egy bevásárlóközösség, akkor mennyivel egyszerűbb, rövidebb lenne a bevásárlás – gondoltuk, mert azt mindannyian evidensnek tartottuk, hogy a helyi termék a lényeg, hiszen az egészségesebb, finomabb, főleg, mert tudjuk honnan származik, ismerjük azokat, akik megtermelik. Ezért álmodtuk meg, és hoztuk létre ezt az egészet.
Ó, nagyon szép időszak volt! Legalább egyszer egy héten összejöttünk egyikőnknél, terveket szövögettünk, álmodtunk, intézkedtünk, aztán, épp a járvány első hullámnak kitörése után cselekedetünk is. Ez másfél éve volt, 2020 nyarán. Azóta van Sziget Kosara átadónap minden egyes héten.
És mi minden történt azóta? Elindítottunk egy webshopot, több, mint háromszáz regisztrált vásárlónk és 14 aktív regisztrált termelőnk van. Száznál is több átadónapon vagyunk túl, Nyáron szerveztünk számos programot, zenés koncerteket, gyerekfoglakozásokat, gyümölcsvásárokat. Lett néhány önkéntesünk is, akikre mindig számíthatunk, és pár hónapja négyből öten lettünk szervezők, akik a teendők java részét viszik a hátukon.
Mert teendőből van elég, de nem panaszkodunk. Ezt vállaltuk, ezt álmodtuk meg akkor, két és fél éve: hogy a helyi termelőknek biztosítsunk egy helyet, ahol az egészséges, jó minőségű termékeik gazdára lelnek, és a vásárlóknak ugyanezt a helyet, ahonnan biztos forrásból származó élelmet vihetnek a családi asztalra, kamrába. Tőlük, a kis közösségünktől kaptuk nemrég az alábbi visszajelzéseket:
“Nagyon régóta álmodtam róla, hogy legyen ilyen itt is, és nagyon örülök, hogy van.”;
“Teljesen átrendeződtek a vásárlási szokásaim, sokkal kevesebbet vásárolok multiban”; “Örülök, hogy a helyi termelőket támogathathatom ezzel, nagyon jó, friss áruk vannak, és nagyon sok embert ismerhettem meg.” “Régóta próbálunk környezettudatos életmódot folytatni, és itt elég sok kritérium megvan ehhez.” “Szerintem ez egy fenntartható módja a vásárlásnak, sok helyen lehet csomagolás mentesen vásárolni, én még ízben, minőségben nem csalódtam.” “Nagyon szeretem az embereket, akik itt árulnak vagy vásárolnak, így kimaradnak a közvetítők, kimarad a szállítás, ez sokkal gazdaságosabb modell.” “A kosárközösség annyiban más a piacnál, hogy itt sokkal több a tudatos vásárló.” “A piacokkal ellentétben ez egy közösség, egy pár mondatot mindig tudunk egymással beszélgetni.”
No, igen, a helyi termékek és helyi vásárlók összekötése mellett az is egy fontos szempont, hogy idővel egy közösség jöjjön létre: ahol valós emberi kapcsolatok kötődnek vásárló és termelő, vásárló és vásárló, termelő és termelő között, és ennek máris megvannak a csírái.
Még az ősszel olvastam egy cikket, valamelyik agrárhírekkel foglalkozó honlapon, amely nagyon elszomorított. “Ott rohad a magyar zöldség a földeken, nem kell senkinek” - már a címe is a szívembe mart. Összefoglalta a magyar mezőgazdaság strukturális problémáit, hogy majdnem minden szektor ugyanazzal a problémával küzd: a külföldről beözönlő olcsó, import áru miatt a magyar terményeket már szinte leszedni sem éri meg, mert egyszerűen nem fizetnek érte annyit, amennyi visszaadná a befektetett munkát. Persze, gondolkozhatunk azon, hogy ennek milyen, rajtunk, fogyasztókon túlmutató, globális gazdasági okai vannak, de én azt gondolom, a megoldás nagyrészt rajtunk, vásárlók múlik: egyszerű közgazdaságtan, kereslet-kínálat törvénye: a piacon az van hosszú távon, amire vásárlóképes igény van. Ha a külföldi import árura, akkor az lesz. Ha meg a helyi termékekre - és vesszük a fáradtságot, hogy megtaláljuk ezeket -, akkor nem kell attól félnünk, hogy egyszer csak nem lesznek többé, és teljesen kiszolgáltatottá válunk a nemzetközi piacoktól …
Ha külföldről származó élelmiszert vásárolunk meg, akkor az arra költött pénz elhagyja a helyi gazdaságot. Tudjuk jól, hogy olyan termékeket is behoznak messzi földről, amelyeket egyébként itthon is meg lehet termelni. Emiatt a helyi gazdaság folyamatosan leépül, egyre kevesebb termelő választja ezt a megélhetési formát. Mi ezt a folyamatot próbáljuk megállítani, egy másik útra terelni, hogy a helyi vásárló és a helyi termelő egy közösséget alkosson, amelyben mindenki kölcsönös előnyökre tud támaszkodni. Ha mi nem vigyázunk a helyi értékeinkre, akkor ugyan ki fog helyettünk? Egy olyan világot szeretnénk, ahol a termelő megél abból, amit alkot, nem kell feladnia a tevékenységét, a vásárló pedig megbízható élelemhez jut, amelyről tudja, hogyan, milyen körülmények között jött létre, a minőség pedig a visszajelzések nyomán folyamatosan javulhat. A helyben elköltött pénz pedig a helyi gazdaságban forog, így hosszú távon a helyi jóllét forrásául szolgál. Ezért csak mi, helyiek tehetünk, apró, kis lépésekkel - akár a víz, vagy a szél, amely hosszú idő után formálja át a kemény sziklát. Ha elég kitartóak vagyunk, képesek lehetünk alapvető változásokat végigvinni.
Én még nagyon-nagyon sokáig szeretnék úgy főzni otthon húslevest, meg pörköltet, meg sok-sok finomságot, hogy az alapanyagok döntő többségét a helyiektől szerzem be - mindig olyan érzés, mikor ezeket feldolgozom, mintha ott állnának mellettem, szinte átérzem a jól végzett munkájuk minden pillanatát, a befektetett energiájukat, idejüket, és, igen, nyugodtan mondhatom, szeretetüket is. Biztosan tudom, hogy amikor az ő terméküket fogyasztom, nem jut a testembe felesleges adalékanyag, csupán igazi táplálék. Ez az a közös alap, közös értékrendszer, amely kis csapatunkat két és fél éve öszetartja - és ide most a szervezőkön túl beleszámítom azokat a törzsvásárlóinkat is, akik a kezdetek óta kitartanak mellettünk, akikkel rendszeresen találkozunk a csütörtöki átadónapon a horányi piacon, és akiknek minden támogatásukért végtelenül hálásak vagyunk. Ez ad nekünk erőt és lendületet ahhoz, hogy próbáljuk továbbfejleszteni a Sziget Kosarát, hogy idővel - ez a hosszú távú víziónk - a termelőink mindegyike kényelmesen éljen meg abból, amit szívvel-lélekkel, és jól csinál, és a példáljuk másokat is arra bátorítson, hogy megéri belekezdeni a gazdálkodásba, termelésbe, kézműveskedésbe- Ezáltal az egész Szentendrei-sziget gazdaságilag megerősödhetne, nagyrész önellátóvá válhatna.
Mi nem adjuk fel jövőre sem, kitartunk, amíg lehet.
És Ti? Ti is kitartotok a helyi termelők mellett?
Írta: Forrai Marcsi
Kép forrása: https://sokszinuvidek.24.hu
2021.12.01.
A cikk megjelent a szentendrei-szigeti helyi lapokban is.