Barackvásár margójára
Amikor valaki belép a Sziget Kosara Facebook csoportba, találkozik egy kérdéssel, hogy tudja-e mi is az a bevásárló közösség. A legtöbben erre igennel válaszolnak. Én mégis úgy látom, hogy kevés az információja az embereknek arról, miről is szól egy ilyen közösség. Alapvetően a fogyasztói társadalom által generált és masszívan beépült vásárlási szokások megváltoztatását célozza fenntarthatóbb és emberközelibb megközelítésben annak érdekében, hogy a helyi termelők a mai modern világ nyújtotta kényelmes lehetőségek közül mégis azt a „kényelmetlen” életformát válasszák, hogy egészséges és finom élelmiszereket termelnek a közösség számára. Ez egy nagyon kemény pálya a mai világban, egyre többen adják fel, mert sem anyagilag, sem életminőségileg nem kifizetődő. Ha egyénileg közelítem meg, nem is annyira az ő érdekük, hogy ezt tovább folytassák, hanem a miénk, vásárlóké. Ez egy olyan rendszer, mely közelebbi kapcsolatot épít ki a vevők s termelők között, hosszú távon hozzájárulva mindenki jólétéhez.
Miben más ez mint egy piac? Abban, hogy együttműködést hoz létre termelő és termelő, termelő és vevő, vevő és vevő között. Amikor kijön a termelő az átadásra, biztosan tudja, hogy a másfél órát az életéből milyen haszonnal tölti el, vagyis biztonságosabban számíthat rá, hogy az áruját, amit esetenként a gyerek lefektetése után készít, vagy a barack esetében a tizenéves lányával szed a dagonyában, a tűzőnapon egész nap, el fogja tudni adni. Olyan áron, ami jobb esetben nyújt elég motivációt arra, hogy tovább folytassa a termelést.
Kicsit távolabbról vizsgálva a dolgot a helyi közösségnek olyan alternatívát nyújtunk, mellyel hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több vegyszermentes termék legyen forgalomban, hogy kevesebbet szennyezzük földjeinket, vizeinket, hogy helyben készült élelmiszert vásárolhassak, s bár drágábbnak tűnik mint a Brazíliából érkező élelmiszer, valójában olcsóbb, csak azoknak a hatásoknak az ára, mely a transzport és termelés során keletkezik, nincs pénzben kifejezve, nincs értékelve. Ha ezeket az összegeket beépítenék az árba, többszöröse lenne a külföldi áruk ára. Értem én, hogy az áruházban olcsóbb, de amit ott nem fizet meg a vásárló, annak az ára a klímaváltozás, a tornádó Kalocsán, az erdőtüzek az Amazonasban, az áradások Belgiumban vagy Németországban, a 40 fokos hőség itthon és a hóesés Afrikában. Ezek az események mind emberéleteket követelnek. Mennyi ennek az ára? Aki azt hiszi, hogy ez a folyamat őhozzá nem ér el, azt el kell keserítsem, a Föld működési rendszere egységet alkot, mindenre kihatással van.
Hogy függ ez össze velünk? Vajon tényleg tehetetlenek vagyunk ezen események kiváltó okaival szemben? Minden évben egyre nő az időjárás kiszámíthatatlansága, igen, elfagy a barack. Hiány lesz barackból, nem lesz elég mindenkinek. S ha hiány van, az emberek többsége eszeveszetten igyekszik magának megszerezni, ami hiányzik. A barackszezon elején még tudtunk számolni legalább pár nappal előre, így előrendelésre szolgáltattuk a barackot. Ez szolgált valamiféle szűrőként is. Aki megrendelte, telefonszámot, email címet adott, s többnyire át is vette a barackot. A szezon vége felé nehezebben tudtuk kiszámítani a mennyiséget és azt, mikor érik be a maradék barack megfelelő minőségűre. A termelő kimegy a barackosba, körülnéz, és megbecsüli, vajon mennyi érett barack van a fákon. Elég jó rutinja lehet, mert a rendelt mennyiséget mindig elhozta. Az utolsó pár alkalommal, már nem tudtunk előre tervezni. Extrém volt az utolsó alkalom, amikor aznap reggel hívott a termelő, hogy lesz barack. Ilyenkor előrendelésre már nincs idő, választhatunk, hogy hagyjuk megrohadni a barackot, amiből nagy hiány van az országban, vagy bevállaljuk, hogy még 20-50 vásárló hozzá tud jutni, a termelő el tudja adni, és lesz néhány elégedetlenkedő, aki nem érti, hogy ez nem egy gyárban készül, nem nagyüzem, a kislány szedi a két kezével. Aki ilyenkor felháborodik, hogy nem jutott neki, az azt is mondja, hogy nem érdekel a többi, nekem legyen. Én jussak hozzá. Szerencsére ebből nagyon kevés van. A tapasztalat az, hogy megértik az emberek a szektor természetét, hogy pl. ha esett az eső, van, hogy nem lehet bejutni az ültetvénybe.
Nálunk ez a hozzáállás dominál. A tegnapi átadáson volt egy megható jelenet, amikor az egyik törzsvevőnk elvitte az utolsó szál mángoldot is. Amikor látta, hogy más is szeretett volna venni, kedvesen felajánlotta, hogy osztozik rajta. A másik illető nem rendelt előre, nem járt volna neki, a kedves vevő azonban mégis megosztotta vele. Ez a bevásárló közösség.
Meg az, amikor az egyik vevő megkéri a másikat, hogy hozza el neki a rendelését, mert nincs autója, vagy épp nem tud érte elmenni, vagy egyszerűen nem kell két autónak odáig elpöfögnie. Vagy az, amikor a termelők egymástól vásárolnak, és nem konkurenciát látnak a másikban, hanem partnert az együttműködésre. Vagy az, amikor a Fröccs helyi zenekar vidám hangulatú játékára vonatoznak az emberek a piac kellős közepén. Amikor a vevők recepteket osztanak meg egymással, vagy várakozás közben jót nevetgélnek, mert késik a termelő.
Igen, ez egy ilyen hely. Olyan, ahol toleranciát tanúsítunk egymás felé, olyan, ahol oda lehet menni a termelőhöz, ha valaki nem elégedett, és kicserélik neki. Olyan, ahol minden vevővel foglalkozunk.
Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Mi van a színfalak mögött? Négy szervező és néhány önkéntes, akik egész héten vért izzadnak, hogy működjön a Sziget Kosara. Ez nem kereskedelmi tevékenység. Itt mindenki dolgozik mellette, nem is keveset, hogy élni is tudjon valamiből. Legtöbbünknek pici gyereke, családja van, akiknek a toleranciája szintén hozzájárul ahhoz, hogy este nyolcig ott lehessünk az átadáson, vagy gyümölcsszezon idején heti 3-4 alkalommal is a Sziget kosarán tölthesse anyu az estét. A vásárlókkal és egymással való kommunikáció sokszor reggeltől estig zajlik üzenetek, emailek formájában. A termelőkkel minden héten egyeztetni kell, a zenekarokat szervezni és még milliónyi feladat van, ami nem látszik. Nem, nem panaszkodunk. Tudjuk mit vállaltunk, csináljuk, amíg csak bírjuk, de ez nem jelenti azt, hogy nem nehéz.
Kapacitáshiányban vagyunk. Igen. Ha nem lennénk, már régesrég lenne ismét pékáru és megvalósult volna milliónyi ötlet, amely segítené és továbblendítené a Sziget Kosarát. Szeretnék kapacitálni mindenkit, hogy segítsen minket a munkánkban. Ki-ki amivel tud. Aki távol van, az online munkában tud segíteni, aki közel van az átadáson is tud nekünk segíteni. Aki vásárló, jöjjön ki minden héten. Ha csak vaj kell, akkor azért. Mert bármennyire is hihetetlen, egy emberen múlik, hogy továbbra is működjön a Sziget Kosara, és idővel elérje a célját, az életminőség javulását a termelők és vásárlók körében is, RAJTAD.
Írta: Rónaháty Zsófia
2021.07.31.